07.08.08 Szerda. Hogy is kezdjem ezúttal. Érdekes dolog, hogy ha az ember nem otthon van, vagy úgymond nem a megszokott körülmények között, és véletlenül még egy internetes naplót is vezet, akkor késztetést érez írni - nem csak az események folyásáról és ahhoz fűzött magyarázatról, kommentről,  - de az érzésekről, belső harcokról és felfedezésekről is. Nem tudom, hogy ez mennyire emészthető másoknak. De nekem jólesik ezekről írni...

Elég sok mindenen keresztül mentem már életem során, ami még nem teszi a helyzetemet egyedülállóvá. Mindannyian sérültünk már eleget. Elégedetlenkedünk időnként, ha a helyzet azt kívánja kőkemények is tudunk lenni, sőt néha gyermeki egyszerűséggel tudunk örülni apróságoknak→NAGYON HELYES! (Bár néha úgy érzem, a média kicsit elveszi ennek a tisztaságát. Nem szeretem a lerágott csontokat.) De vissza térve az eredeti ponthoz, sokat tűnődöm az életemen, mi történt velem, milyen helyzetek generálódtak, - jók, rosszak, - mit hogy kezeltem: mit tudtam befogadni, voltak dolgok, amiket inkább megpróbáltam kizárni, a megoldás helyett...  Egy unalmas, vasárnap délutánon kedvetlenül heverésztem a konyhai padon egymagamban, és nagyon elégedetlen voltam, mivel semmi figyelemre méltó nem történt addig. Néztem a plafont (aminek különben elég hipnotikus hatása van az építési stílusból adódóan), és valahogy el kezdtem élvezni az ürességet, ami bennem volt, és körülöttem.Aztán egy gyors mérleget is felállítottam, hogy is kell, hogy érezzem magam általában véve. Mennyi rossz, - mennyire rossz dolgok történtek, és mennyi jó, - mennyire jó dolgok történtek velem. Persze mindez konkrét emlék képek nélkül, amolyan érzés szintjén. Olyan ez, mintha az embernek lenne egy fényképalbuma a szép emlékekkel, és egy másik a szomorú, vagy elkeserítő dolgokról. Anélkül, hogy kinyitnád öket, érzed súlyánál fogva melyikben van több kép. És ahogy magamhoz öleltem őket éreztem, hogy a szép emlékes album sokkal nehezebb. Olyan jó érzés volt megsimítan a szépalbum fedelét, és felszabadító volt elfogadni, rosszalbum létezésést. Annyira boldog lettem, hirtelen olyan jó volt ott lenni, abban a nagy konyhában, feküdni azon a kényelmetlen padon, és csak LENNI! Egy jó ideje próbálkozom tudatosan értékelni magamat, és úgy érzem már elég jó önismeretre tettem szert. Tudom miben vagyok jó, tudom a hiányosságaimat, ismerem az átlag izlésnek nem megfelelő tulajdonságaimat, sőt azt is tudom, hogy mely tulajdonságok azok, amik esetében fölösleges figyelembe venni az átlag izlés értékrendjét. Tudom min kell (kellene J) változtatanom, és azt is, hogy mi az, amit, csak meg kell tanulnom elfogadni. Néha azért belefáradok nap mint nap megvívni a harcot a saját tökéletlenleségemmel, - de az a ritka, ám annál markánsabb élmény, hogy az egész világ benne van szívemben, - mindenért kárpótol.

Sok a csalódás, de élvezek az lenni, aki vagyok! Életem egyik legnagyobb ajándéka ez!

Ma ennyi fért bele a’’Lelkünk titkai’’ című ötperces magazinba. Hírek következnek...

Megnyitottam az angol klub-omat! Eddig még nem buktam meg J. Mindenféle Európában közismert játékokat játszunk, pontosabban tanítom őket játszani. Érdekes dolog látni, hogy mennyire másként kezelik, a játékot, mint közösségi tevékenységet. Azt hiszik, hogy komolyan kell viselkedni, hisz iskolában vagyunk. Csak kis idő elteltével felejtik el a modoros viselkedést, és kezdik el élvezni a játékot, amire valóban rendeltetett. Tegnap lészítettem nekik puzzle-t, el magyaráztam, hogy mi a feladat, erre az egyik diák megkérdezte, hogy minek vagdostam szét a papírt. Ma is lesz klub, mozi estet szervezek. Vettem a piacon egy 20 in 1 DVD-t nagyszerű minőségben. Kár, hogy a 3 media player közül, ami eddig a lap-top-on volt, egyik sem játszotta le. De tegnap letöltöttem egy negyediket, és hála a szenteknek, ez lejátsza! Természetesen a minőség igen messze van a nagyszerűtől, viszont már az is nagyon megbecsülendő, hogy mind a 20 lejátszható (legalább is eddig úgy tűnik). 160 Mt-t (metikas) fizettem, ami nagyjából 1100 Ft-nak felel meg.

Tegnaptól teljesen új feladatot kaptam. Felkértek művezetőnek egy felújításhez. Mondtam nekik, hogy örömmel elvállalom, hisz már nem egy alkalommal főztem vagy hordtam a sört amikor otthon építkeztünk. Tehát nálam tapasztaltabb szakembert keresve sem találhatnának. Ma délután egycsapásra szinesebbé vált a szókincsem, mint pl.: véső, kalapács, tégla,  malter... Még szerencse, hogy  a másik project-en zajló épitkezés (valódi)vezetőjének a holnapra fogalmazást kell írnia angol órára egy nyaralásról. Így lebarteleztük, hogy én segítek megírni a leckéjét, ő meg segít nekem ha kérdésem lenne, vagy valamire szükségem van. (ez a szegény ember még nem tudja, hogy milyen rossz üzletet kötött...)

Ja, a költő barátom írt egy verset nekem. Hétfőn reggel a megbeszéltek szerint vártam a konyhában, hogy kezdjük az angol órát. De valahogy semmi kedvem nem volt hozzá. Nem éreztem magam képesnek, hogy türelmesen végig üljem vele azt a 1,5 órát.  Mikor meg láttam közeledni,  már a teljes utálatig felhergeltem magam. De amikor átadta a verset, elszállt minden haragom. Azért is mert nagyon beletrafált a témát illetően. A hazatérésemről szól, az otthonomhoz való kötődés, meg persze, hogy majd emlékezzek Mozambikra otthon is. Na jóóóóóóóó, nagyon könnyű téma, de azért mégis megható.

Egészségügy: az egyik DI-nak matachenha-ja van. A közérthetőség kedvéért: paraziták mentek a bőre alá. Ki kellet vagdosni őket! Álltólag olyan sokkot kapot a tudattól, hogy kukacok vannak a lábában, hogy végig rítta a procedúrát. Mondtam neki, hogy többet kéne mosakodni J.

Most pedig sport híreink következnek. Egy személyes kivánság kielégítése céljából tájékoztatlak benneteket a múlthétvégi foci élményeimről. Az iskola meg egy közeli település csapata mérkőztek meg, és mivel én vagyok az iskola fényképésze J – hivatalos felkérésnek tettem eleget, amikor részt vettem. A tecnikai teljesítményük minősítésésre nem érzem magam hivatottnak, de az biztos, hogy hihetetlenül energikusak, úgy futnak mint a nyúl. Nekem mégis az a rész tetszett, amikor a nyertes csapat tagjai örömükben ledobálták a mezüket J!

Sport után következzék az időjárás jelentés: Jelenleg az afrikai telet búcsúztatjuk. Kezd emelkedni a hőmérséklet,  tehát  már nem csak 18-24 C° fok van napközben, és virágzásnak indultak  a fák, amitől amolyan tavaszias, kora nyári hangulatom van. A narancsfa virága olyan illatú, mint az akác, amikor megérzem, egy –egy pillanatra otthon vagyok! Ami kellemetlen az időjárásban, az az, hogy ezzel együtt jönnek a szúnyogok! Szerencsére a 60 fokos mozambiki karácsonyt én már nem kell, hogy élvezzem.

Tegnap volt 08.08.08 Csütörtök. Nem történ semmi nagyon komoly, csak mindenképpen le akartam írni ezt a dátumot. Nem minden nap mutat ilyen jól leírva!

11.08.08 Hétfő. Múlt pénteken megtudtam, hogy szombat van. A szombat nálunk munkanap, de azért mindenki kicsit lazábbra veszi a figurát. Csak én futkostam fel-alá, pénteki lendülettel...

Tegnap, azaz vasárnap elmentünk kirándulni egy közeli hegyhez, aztán a városban lógtunk. Karkötőt akartam venni, végül csak egy hátizsákra való kaját vettem. Mindig ez a vége: kitalálom, hogy veszek hajcsatot, parfűmöt, vagy valami mást, amolyan lányos shopping-olás képpen, végül  mindig paprikát, paradicsomot, meg krumplit veszek. Nem véletlenül nekem van itt a legnagyobb kaja készletem. Ja vettem tegnap egy egy kilós ananászt, kb  30 cm magas. (marha nagy!) 15 Mt, =100 Ft

Van az iskolának egy új internetes fényképalbuma, amit jelenleg én csinálok. A cím: http://picasaweb.google.com/Chimoio.Mozambique.Teachers

Látogassatok el, így kicsit az életem hivatalosabb szférájába is betekintést nyertek, és figyelemmel kísérhetitek, az iskola életét is. A képek nagyobb részét én készítettem.

És azaz újság, hogy mostantól a saját képeimet is egy külön weboldalon nézhetitek meg, mert sokkal könnyebb kezelni őket ezzel az oldallal. Bocsi a külön procedúráért, de ez nekem sok hiábavaló időtöltést, és hajtépést takarít meg! A cím: http://picasaweb.google.hu/strowbarb

A legfontosasbbat meg majdnem elfelejtettem. Végre elkészült a dobom! És méretéhez képest nagyon szépen szól!! Igaz ,méretéhez képest nagyon nehéz is, mondhatni k...a nehéz! Nem baj, majd még több cuccot dobálok ki a holmiaim közül (a repcsi miatt).

14.08.08. Csütörtök. Egészségügyi híreink következnek: mindenek előtt megóvom a korábbi megjegyzésemet a szegény Filomena-ról, akinek matachenha-ja volt. Ugyanis épp most élvezhettem végig (szerencsére csak nézőként) ahogy a kukacokat szedik ki! (Képek az új weboldalon!) Ezennel Noemi volt az áldozat.És egyáltalán nem vicces látvány, különösen nem vicces élmény amikor egy biztostűvel szép lassan, annál nagyobb alapossággal lyukat fúrkálnak a lábadba, majd ügyesen világra segítenek, egy szép nagyra hízott kukacot! Még most is borzongok!!!!  De nem csak  kukacai vannak, de egy halom tojás is volt a bőre alatt, több helyen is! Filomena haza hozta nekünk a populációt, most gyakorlatilag fertőzött terület vagyunk. A földet le kell permetezni, a belső tereket, pedig petrollal kell átmosni. Az operáció után én is jól megnéztem nincs-e egy vízhólyagnak látszó valami a lábfejemen, szerencsére nincs!Nem gondoltam, hogy ezután még tudok reggelizni... tudtam!

Most épp ott tartunk, hogy kiokítottak az alkalmazottak bennünket, hogy akár az arcba is petézhetnek ezek a szemetek, és sürgősen be kell fújnunk rovarölőszerrel a cuccainkat, még a ruhákat is! Micsoda felejthetetlen kaland!

15.08.08 Péntek. Tegnap nem bírtam kikapcsolni egy percre sem. Mélyen, a bőrőmben éreztem az undort, azt a fúrcsa borzongást. Ez nem az a szimpla hideg futkosás, de úgy érzi az ember, hogy jobb lenne lenyúzni a bőrét, keverve a rettegéssel, hogy az én bőrömbe is belepetéznek. És természetesen egész nap vakaróztam, mert úgy éreztem, hogy valami mászik rajtam, vagy rágja a bőröm... Este a biztonság kedvéért vettem egy petróleumos lábfürdőt (fincsi volt J). Tuti biztos voltam, hogy nem merek majd elaludni a félelemtől, hát el bírtam - mert hulla fáradt voltam az egész napos undortól, meg a gondolkodástól, hogy hogyan lehetne megszabadulni a férgektől.

Sőt ma már nem is tűnik ez a história olyan borzalmasnak, mint tegnap! Érdekes, hogy mindenhez hozzá lehet szokni. Gyakorlatilag minden félelmem, amit Európából hoztam (rablás, erőszak, gyilkosság, kigyók, férgek, skorpiók, betegségek...) valahogy csökkentek.Ezek vannak, és punktum! Nem kívánom egyiket sem, de nem rogyok össze a létezésüktől. (legalábbis nem kreálom magamnak a félelmeimet  -  mint előtte).